Elimélec apmahéyak Moab yetlo apketchek
1-2 Wetamaxcheyk axta meyk élnapma énxet'ák ekyókxoho apchókxa Israel, cham'a nano', aptamheykegkaxa axta apkelxegkesso apkeltamheykha Israel ma'a apkelámha apmonye'e nak kempakhakma. Keñe axta xama énxet apkeñama axta m'a Belén nak Judá, apwesey axta Elimélec, apmaheykegko sekxók apheykmo yaqwatakxoho m'a yókxexma Moab. Yetlamchek axta nahan ma'a aptáwa' Noemí, tén han ma'a apqánet apketchek, cham'a Mahlón, tén han ma'a Quilión. Efrata énxet axta nahan xa ekyókxoho nak, apkeleñama nak Belén. Kelweykmek axta m'a yókxexma Moab, tén axta élheykmo m'a.
3 Tén axta apketsapma m'a Elimélec, atáwa' axta m'a Noemí, axakkók axta tamheykekxa', wánxa axta aqsa élxegexma m'a apqánet étchek. 4 Wenaqtémók axta nahan natámen, tén axta élyamhápeykegko nahan xa étchek nak. Apkelmeykegkek axta ánet kelán'a étkók éleñama axta m'a Moab; xama axta ekwesey Orfá, keñe axta mók ekwesey Rut. Weykmek axta diez apyeyam, 5 apkeletsapa nahan xa étchek nak, cham'a Mahlón tén han ma'a Quilión, tén axta ektéma meyke agko' ekyepetchegwánxa m'a Noemí, méko axta aptemék ma'a étchek, tén han atáwa'.
Noemí tén han Rut élmeyeykekxa Belén
6 Xama ekhem axta leg'ak amya'a Noemí, neyseksa ekha m'a yókxexma Moab, apwákxo makham Wesse' egegkok ma'a eyókxa appasmeykxo makham, tén han apheyásekxo makham aptéyak ma'a énxet'ák. 7 Tén axta ekxéna awáxok kataqhohok makham ma'a Judá yetlo m'a étchek axta apnaqteyegka'a, kelántekkek axta m'a yókxexma ekheykegkaxa axta, 8 tén axta Noemí ektáha éláneya náxet ámay xa ánet nak:
Kólmeyekxa sa' makham kélxanák, ekhágkaxa nak kélchána. Eltaqmelchesek sa' eyke chá'a kéxegke m'a Wesse' egegkok, ekhawo sélteméssessamakxa nak chá'a ko'o kéxegke, tén han ma'a étchek axta, 9 egkések sa' nahan kélmowána kóltegyagkokxak makham kélnaqteyegka'a yaqwayam sa' kólwetekxak makham axnagkok meyke ektáhakxa kélwáxok tén han aphaxnagkok kélxanák.
Kelpetseságkokxeyk axta Noemí amonye' éxeykekxa, axta nahan kaleysagkohok éllekxagweyncha'a xa ánet nak, 10 Tén axta ektáha eyáneya s'e:
¡Ma'! ¡Agyetlakxohok sa' eyke negko'o exche' m'a eyókxa nak!
11 Tén axta Noemí ektáha makham éláneya s'e:
—Kóltaqhekxa aqsa. ¿Yaqsa ektáha kélmako nak hélyetlakxoho'? Móteyekxék ko'o kaxwók pók hatte yaqwayam enxoho kóltemekxak makham kélnaqteyegka'a kéxegke. 12 Nók, kólxeg, kólmeyekxa m'a kélxanák. Sekwányamók ko'o kaxwók ektáhak, mowanchek kaxwók ategyekxak etáwa'. Naqsók eykhe ewanchek makham ategyekxak etáwa', hélyamhápok so axta'a nak, tén óteyekxak makham pók étchek. 13 ¿Kólleyxek enxeykel'a kéxegke ekwokmoho aptamhágko apkelwányam, yaqwayam enxoho kóltemekxak makham kélnaqteyegka'a? ¿Megkóltegyekxéya kélnaqteyegka'a kólleyxek? Ma', kelán'a ahagkok, megkóltéhek xa ektáha nak. Egkéssegkek ko'o ekmáske agko' seklegeykegkoho m'a Wesse' egegkok, kayágwomhok sa' aqsa eklegeykegkoho ekmáske ewáxok sekwet'a enxoho kóllegagkohok kéxegke.
14 Kelchempákxók axta makham éllekxagweykha m'a. Tén axta Orfá ekpetsesa yepyámog ektaqhákxo m'a axagkok; keñe Rut, ekhákxoho makham xamo'. 15 Tén axta ektáha eyáneya Noemí s'e:
—Kalano, taqháwok makham yepye axta aptáwa' m'a eyókxa, ekheykegkaxa nak ma'a aqsok eyáyókxa. Kaxeg xeyáxa, keytlakxa', —axta entáhak eyáneya.
16 Tén axta Rut ektáha eyátegmowágkokxo s'e:
—¡Nágkaltamho aqsa ayenyók xeye', tén han óxpánchesaxche'! Amhagkok sa' chá'a ko'óxa m'a ekmahágkaxa enxoho chá'a, axnamok sa' nahan chá'a m'a ekhámxa enxoho chá'a. Seyókxa sa' nahan atnehek ma'a eyókxa nak, Dios ahagkok sa' nahan atnehek ma'a Dios agkok nak xeye'. 17 Watsapwók sa' nahan ma'a étsapwánxa enxoho exche', sa' émenyeyk han hélátawañegwók ma'a. Hakte heñássesagkohok katnehek ko'o Wesse' egegkok ekyentaxno agko' sekyenyawa enxoho exche', megkatnaha enxoho seyenyókasso m'a nétsapma.
18 Xama axta ekwet'a ekmako aqsa chá'a katneykha ekxegexma Noemí m'a Rut, massék axta élenxanakmo eyápháseyncha'a. 19 Tén axta élxega ánet ekwokmoho élwákxo m'a Belén.
Xama axta élántaxnegwákxo m'a Belén, kelpelakkassek axta apkelwet'a m'a apyókxoho énxet, apyennegkessek axta exma apkelpaqmeta apkelwet'a. Keñe kelán'ák ektáha chá'a élpaqmeta s'e:
—¿Háweya Noemí xa?
20 Tén axta Noemí ektáha élátegmowágkokxo s'e:
—Náhelteme ko'o kaxwók Noemí, hélteme kaxwók Mará, hakte egkéssegkek ko'o ekwányam agko' seklegeykegkoho ekmáske m'a Dios ekha nak apyennaqte. 21 Xámok axta ko'o aqsok ahagkok sekteyapma s'e, keñe kaxwók sekwa'akto meyke aqsok ahagkok, hakte chá'a apkeltémo ko'o hetnehek ma'a Wesse' egegkok. ¿Yaqsa ektáha séltáha nak ko'o Noemí? Etaqnawágweykmek ko'o kaxwók ma'a Dios ekha nak apyennaqte, egkéssegkek ekyaqhápeykha ewáxok.
22 Axta temék éxyékmo makham Noemí eñama m'a yókxexma Moab yetlo m'a Rut, atánegken ekteme axta Moab kelán'a. Chaqhémók axta nahan élweykto Belén ma'a ekhem eyeynamókxa axta chá'a apnakxamákpexa m'a hótáhap apaktek.
La familia de Elimélec en Moab
1-2 En el tiempo en que Israel era gobernado por caudillos, hubo una época de hambre en toda la región, y cierto hombre de Belén de Judá, llamado Elimélec, se fue a vivir por algún tiempo al país de Moab. Con él fueron también su esposa Noemí y sus dos hijos, Majlón y Quelión. Todos ellos eran efrateos, es decir, de Belén. Cuando llegaron a Moab, se quedaron a vivir allí.
3 Pero sucedió que murió Elimélec, el marido de Noemí, y ella se quedó sola con sus dos hijos. 4 Más tarde, ellos se casaron con mujeres moabitas; una de ellas se llamaba Orfa y la otra Rut. Pero al cabo de unos diez años 5 murieron también Majlón y Quelión, y Noemí se encontró desamparada, sin hijos y sin marido.
Noemí y Rut van a Belén
6 Un día, Noemí oyó decir en Moab que el Señor se había compadecido de su pueblo dándole abundante comida, 7 así que decidió volver a Judá y, acompañada de sus dos nueras, salió del lugar donde vivían. 8 Ya en el camino, les dijo:
—Ustedes regresen cada una a la casa de su madre. Que el Señor las trate siempre con bondad, como también ustedes nos trataron a mí y a mis hijos, 9 y que les permita casarse otra vez y formar un hogar feliz.
Dicho esto, Noemí les dio un beso de despedida. Pero ellas se pusieron a llorar 10 y le dijeron:
—¡No! ¡Nosotras volveremos contigo a tu país!
11 Noemí insistió:
—Váyanse, hijas mías, ¿para qué quieren seguir conmigo? Yo ya no voy a tener más hijos que puedan casarse con ustedes. 12 Anden, vuelvan a su casa. Ya soy muy vieja para volver a casarme. Y aun si tuviera esa esperanza, y esta misma noche me casara y llegara a tener más hijos, 13 ¿habrían ustedes de esperar a que ellos crecieran, para casarse con ellos? ¿Se quedarían sin casar por esperarlos? No, hijas mías, de ninguna manera. El Señor me ha enviado amargos sufrimientos, pero más amarga sería mi pena si las viera sufrir a ustedes.
14 Una vez más, ellas se pusieron a llorar. Finalmente, Orfa se despidió de su suegra con un beso, pero Rut decidió quedarse con ella. 15 Entonces Noemí le dijo:
—Mira, tu concuñada regresa ahora a su país y a sus dioses. ¡Anda, síguela, vete con ella!
16 Pero Rut le contestó:
«¡No me pidas que te deje
y que me separe de ti!
Iré a donde tú vayas,
y viviré donde tú vivas.
Tu pueblo será mi pueblo;
tu Dios será mi Dios.
17 Moriré donde tú mueras,
y allí quiero ser enterrada.
¡Que el Señor me castigue
si te abandono!
¡Nada habrá de separarnos!»
¡Ni la muerte misma!
18 Al ver Noemí que Rut estaba decidida a acompañarla, no le insistió más, 19 y así las dos siguieron su camino hasta llegar a Belén.
Cuando entraron en Belén, hubo un gran revuelo en todo el pueblo. Las mujeres decían:
—¡Es Noemí! ¡Es Noemí!
20 Pero ella les respondía:
—¡Ya no me llamen Noemí! ¡Llámenme Mará, pues el Dios todopoderoso me ha llenado de amargura! 21 Salí de aquí con las manos llenas, y ahora las traigo vacías, porque así lo ha querido el Señor. ¿Por qué llamarme Dulce, si el Señor todopoderoso me ha condenado y afligido?
22 Así fue como Noemí volvió de Moab, acompañada de Rut, su nuera moabita. Llegaron a Belén cuando comenzaba la cosecha de la cebada.